Veres Róbert verse-5-(2011 október 28)
Kell, hogy legyen valaki.....
Kel, hogy
legyen valaki ezen a világon
Ki mikor szomorú sírjon a vállamon!
Öntse ki szíve nagy
bánatát,
S ha
kell megértse lelkem haragját
Kell, hogy
legyen valaki, aki szeret,
Ki
minden este magához ölel!
Fülembe súgja édes hangjával,
Te vagy
életem legszebb csodája.
Kell, hogy legyen valaki,
aki utál,
Ki ha magasan szállok leránt!
S mikor boldogságom megtalálom,
Azonnal
elveszi nincs szánalom.
Kell, hogy legyen valaki,
aki megért,
Ki ha eltévednék haza kísér!
Ha elönt
bú s nagy fájdalom,
Letörölné könnyektől arcom.
Veres Róbert verse-4-(2011 október 11)
VÁLTOZÁS
Gondolat,
mely mindig él,
Oh,
minden szívben remél.
Az
érzés mely égbe röpít,
Ezen
csak a változás segít.
Mikor
hallgassátok Zoránt, Kárpátiát,
Úgy
érzitek, őszintén szeretitek a hazát.
Most
mikor szívünk egyűt dobog,
Ahogyan
szélben a zászló lobog.
Ősszel
mikor elhervad a virág,
Gyászba
borul az egész világ,
De szívünkben
ott a remény, hit s szeretet,
Mely
fehérbe öltözteti gyászos lelkünket.
Milliónyi
szív ötvenhatba,
Nem
tudta mit hoz a holnap.
Mégis önáldozóan
tőrt előre. De miért?
Hazájuk
igaz s szebb jövőjéért!!
Veres Róbert verse-3-(2011 szeptember 5)
KOPOGTAT AZ ŐSZ
Szelíden fújdogál az őszi
szél
A nyárról szép meséket
mesél.
Elszállott a meleg nyár,
Hűvösödni kezdtek az éjszakák.
Már a tücsök se zenél oly
vidáman,
Tudja, hogy jön az ősz s üres
a kamrája.
Néha még ráhúz egy nótára,
S feledi milyen nagy szomorúsága.
Madarak sokasága egy helyen gyülekezz,
S beszélik útjukat az ereszen.
Elmondják de szép volt a nyár!
S most meg már mennyire kopár
a határ.
Egy almafa is gondolja magába,
Mennyire árva lesz nemsokára.
Szemébe látni, hogy szomorú
Fejét lehajtva lombjára borul.
Csend lepi el az egész tájat,
S csak a szél simogatja a fákat.
Mindenki csendesen figyel,
Érzik, itt van az ősz, itt van
közel.
Veres Róbert verse-2-(2011 augusztus 29) Boldog, aki Téged Ismer
Boldog, aki téged barátként
ismer,
Annak minden nap egy
siker
Nem tudja mi az
unalom
Csillagkent te neki
ragyogsz.
Igen! Boldog, aki téged
ismer
Te szereteted meleg,
igaz, hű
Igen te fontos vagy
nekünk!
Mert mint halnak a víz,
Embernek a szerető szív.
A te barátságod tárt karokkal
hiv.
Illannak, szállnak,
rohannak az évek
Zengve éneklem e
verset neked.
Arcomon mindig ott a
mosoly,
Bár te azt mondod
legyek komoly.
Eltűnik majd arcomról
a vigasz,
Lemossa majd az újabb
tavasz.
Amikor a fa új rügyeket
fakaszt.
| 
