9. Rész

Ahogy mondtam az előző rész végén is, elkéreztem mamához, hogy meséljem el a történetet, ami ma történt velem miután hazamentem tőle, és még mi fog történni holnap. Borzalom. Ez az élet legrosszabb és legnehezebb napjai. Alig várom, hogy túl legyek rajtuk. Szerda van. Ezt a hetet nagy idegességgel és nagy nehézséggel kezdtem. Ilyen nehéz napjaim még nem voltak. Már ott is vagyok mamánál.

    -Emőke, mi a baj, megint mi történt?

    -Jaj, mama, mesélni valóm van a számodra.

    -Miért nem mesélted el az alatt míg mentünk le a városba? Lett volna idő.

    -De ez azután történt miután hazamentem tőled.

    -Az úton találkoztál Istvánnal, vagy mi lett? Meséld el.

    -Dehogy találkoztam, bárcsak találkoztam volna. Miután hazaértünk, nemsokára jött egy nő, és nagyon furcsa dolgokat mondott el nekünk. Eleinte nem értettünk semmit. De elmagyarázta, hogy minden ott volt a könyvtár közelében.

    -Látott téged Istvánnal?-szakitott meg mama.

    -Dehogyis mama, csak rólam van szó. Ugyebár a tegnap nagy meleg volt és nem tudom mi lett velem, elájultam az úton, és ez a nő látott, segíteni akart. De ez az esett nem tartott sokáig, kb. 5 percet. Utána magamhoz tértem és elrohantam. Nem tudtam beszélni vele. Én nem is emlékeztem, hogy elájultam. Ez idő alatt álmodhattam azt, hogy ott voltam a kocsiban Istvánnal.

     -Ezért volt az a nagy izgatottság a gyermek kapcsán? Nem is történt semmi. Nehéz napjaid vannak!

     -Hát igen mama, nagyon nehéz, életem legnehezebb napjai. És még valami amiért ismét kell féljek. Holnap anyukával megyünk a korházba, kötelezett engem. Semmi kedvem sincs, mind mondtam, hogy jól vagyok, nem fáj sehol, de ő meg akar nyugodni, hogy nincs semmi bajom.

     -Nem baj Emőke, túl leszel ezen is, és majd megint normális életed lesz.

     -Köszönöm mama a megnyugtatást.

Elköszöntem mamától és tatától. Tartok hazafele. Nem időztem sokat itt, későre járt az idő. Az úton elhatároztam, hogy mit is fogok tenni ma este. Egyszeris hazaérek, bekapcsolom a gépet, tusolok, kajálunk, és még egy kicsit gépezek, azzal fekszek le. Nem volt hosszú az út, és így otthon is voltam. Anyuka nézte a kedvenc filmjét  "Rubi”-t. Én is nagyon szeretem ezt a filmet, de ezeken, a napokon kénytelen voltam elhanyagolni. Máshol járt az eszem. Majd mikor megnyugodok, akkor majd megmondom anyukának, hogy mesélje el részletesen nekem. Bekapcsolom a gépet, fellépek messengerre, és látom, hogy István nincs fent. Azt akartam volna, hogy legyen fent, meg akartam volna kérdezni, hogy ültem-e bent a kocsijában, és még ehhez hasonló dolgokat. Ebben az esetben ráírtam volna, nem úgy, mint máskor. Gyorsan telt az idő. Vacsoraidő lett. A vacsora szalmapityóka volt és sült hús. Amit nagyon szerettem az a szalmapityóka volt, de a sült húst is szívesen megettem. Most apuka nem töltötte meg a fejünket a süket dumáival. Jobban is tette. Jól eltelt a vacsoraidő. Nem akadt semmi baj, és ha jól tudom, akkor apuka még nem tudja, az esetett az ájulással kapcsolatosan. Nem is baj. De úgy is tudom, anyuka el fogja mondani apukának. Nem szokott olyat tenni, hogy ne mondja el. Megköszöntem a vacsorát, felálltam az asztal mellől, és lepihentem az ágyba. Istvánra gondoltam. Nem sokat tudtam pihenni, anyuka szólt, hogy meleg a víz és mehetek fürödni. Így is tettem. Bementem a fürdőbe. Apuka és anyuka a konyhában maradtak. Le voltak ülve az asztal mellé. Előd bent a szobában nézte a TV-t. Ahogy bent voltam a fürdőben, hallom, hogy anyuka és apuka el kezdenek beszélgetni. Eleinte nem hallottam jól őket. Az ajtóhoz vonultam, hogy valamit szedjek ki a beszélgetésükből. Egyszer csak megszólal anyuka nagyobb hangon: 

    -Hallod-e te Zsolt, találd ki, hogy ki járt ma itt nálunk nemsokára miután hazaérkeztem a munkából!

    -Nem tudom, mond el!

    -Beállít egy nő, és előhívja Emőkét, elkezdett mondani valamit. Eleinte nem értettem, hogy mit akar mondani, de majd elmagyarázta értelmesebben a dolgokat, és megértettem (Rólam beszélnek, nem szeretem ezt, tudtam, hogy el fogja mondani a déli esetet-gondoltam)

     -Mi az Eleonóra, mi lett? Kezdesz megijeszteni!

     -Azt mondta a nő, hogy tegnap délben Emőke elájult az utcán, és ő látta, akart segíteni, de nem sok időre magéhoz tért, és elszaladt, és még ájulás alatt valami István nevet emelgetett. Így mesélte el nő nekünk. Emőke nem emlékszik semmire.

   -Ez furcsa baz*meg, a leányzó valamit titkol, elölünk, és én ezt nem szeretem. Hívasd hamar ide, beszélni akarok vele!

Nagyon megijedtem. Szinte sírtam. Féltem. Hogy mi történt ez után, arra nemsokára fény derül.