|
3. Rész
19:00 óra volt, amikor hazaérkeztem. Az udvaron nem volt
senki. Csend volt. A kocsi kint volt az udvaron, biztosra mentem, hogy bent
vannak a házban. Elődnek a biciklije nem volt otthon, akkor az otthoniaknak nem
tudhatták, hogy hol voltam eddig. Nagy lélegzetet vettem és beléptem az ajtón.
A konyhában nem volt egy árva lélek se. Mind a ketten, vagyis anya és apa bent
voltak a szobában, onnan jött ki valami zaj. Húztam le a cipőmet és akkor nagy
mérgesen ront ki apuka:
-Emőke, az égszerelmire, hol voltál? Látod, hogy mennyi az idő? Tudod, hogy
mikor mentél el itthonról? Jól vagy?
-Apuka, szépen kérlek, ne kiabálj! Mindent elmondok szóról szóra, hallgass meg!
Ülj le az asztal mellé!
Apuka szót fogadott nekem, leült az asztal mellé, az aragázkályha felől. Én a
sarokban foglaltam helyet, biztonságban éreztem ott magam, és elkezdtem
mesélni:
-Ahogy mondtam a könyvtárba mentem. Az út közben, hogy ne unatkozzak, felhívtam
Robit. Megkérdeztem, hogy mit csinál, azt mondta,hogy unatkozik, én is
elmondtam,hogy hova tartok. Erre azt mondta, hogy ha már ott vagyok a
könyvtárnál, akkor nézzek le hozza, hogy beszélgessünk egy kicsit. Így is
tettem. Azért húzódott ki így az idő.
-Jó értlek én, ba*meg, de nincs annyi időd, hogy telefont ragadj és felhívj
minket, hogy ne aggódjunk?
-Ki is ment a fejemből apuka. És ez nem volt elég, hogy Robihoz mentem. Mikor
készültem eljönni tőle, akkor szólt a telefon. Mama hívott, hogy menjek át,
mert kell segítsek neki valamit. Siettem. Útközben, ott a rendőrség előtt
találkoztam Előddel, és mondtam neki, hogy ha haza ér mondja meg, hogy hova
megyek. De ahogy látom, ő még nem érkezett haza.
-Jól van Emőke, most az egyszer elnézem ezt a félrelepésedet, hogy nem szóltál
nekünk, hogy hova mész, de a következő ilyen alkalomkor valami büntetés vár
rád.
-Jó apuka, megígérem, hogy nem lesz több ilyen eset.
-Ba*meg, Előd is hol időzik ilyen sokáig? Ő miatta is kezdjek aggódni.
Apuka magamra hagyott és belegondoltam, hogy jól átvertem, és ha megtudja
az igazságot, akkor nekem vége. Előd sincs itthon. Belegondoltam, hogy ő vele
is megtörtént pont egy ilyen eset és azért időzik ennyit. De nem telt el 5
perc, már itthon is volt. Apuka őt is elővette. Ő azt mondta, hogy eljátszódtak
az időt Csabikával és megmutatta, hogy milyen játékot hozott. Ahogy látom Előd
nem hazudott, ő még nem is mer ilyen dolgot tenni, hisz még csak 11 éves, ő nem
kerül bajba, de én...
Már este 8:00-at üt az óra. Vacsoraidő van. Anyuka is kijött a szobából,
neki kezd vacsorát készíteni. A vacsora sült krumpli és savanyútej volt. Imádom
ezt az ételt, és máskülönben is nagyon megéheztem. A vacsoraidő alatt apuka
figyelmeztetett minket, hogy ne hamarkodjuk el az életet, élvezzük, hogy
gyerekek vagyunk. Ekkor nekem a krumpli megakadt a torkomon és elkezdtem
köhögni. Mindenki nagyon megijedt, hogy mi történt velem. Néhány percig tartott
a köhögési rohamom. Apuka veregette a hátam és egyszer csak elállt. Folytattuk
az evészetet, és apuka folytatta a süket dumáját arról, hogy ne vágjunk bele
hamar a felnőtt életbe. Én ezt már nem bírtam tovább hallgatni és
megszólaltam:
-Apuka fejezd be ezeket, a szövegeket, még kicsik vagyunk, nem teszünk semmi
ehhez hasonló dolgot. Vigyázunk magunkra.
-Én ezt nagyon jól tudom, de azért nem árt figyelmeztetni a mai fiatalságot,
hogy nehogy elfelejtse.
Én ezt nem bírtam tovább hallgatni és felálltam az asztal mellől
és berohantam a fürdőbe. Még most is azt gondoltam, hogy a mai eset a kocsiban
csak mind álom volt. Ez majd kiderül holnap a kórházban, gondoltam magamban.
Következő oldal
| |