kriszweb a szórakoztató oldal :) - RÓBERT REGÉNYE 1.RÉSZ

Egy derűs napra ébredtem. Nagyon meleg van. Tartok a könyvtár fele. Kint van a hercegem a házuk előtt. Nagyon elcsodálkoztam azon, hogy a zöld kocsiját lecserélte egy feketére. Sétál a kocsija körül. Vizsgálja. Egyszer csak beül a kocsiba. Ahogy közeledek a könyvtárhoz hallom, hogy nagyon hangosan szól a zene, és észreveszem, hogy a kocsiból szól. A szokás szerint az a fekete nadrágom volt rajtam, amibe nagyon jó a fenekem és felül egy jó módos dekoltásos top volt. Nagyon siettem a könyvtárba. Be is mentem a kapun, be az ajtón is. Hamar elintéztem a dolgom és siettem kifele. Úgy akartam, hogy ne vegyen észre, de mégiscsak észrevett és rám szólt: -Emőke drága gyere csak ide! Úgy tettem, ahogy mondta, odamentem a kocsihoz. Megdicsértem a kocsiját és akartam is már menni. Egyszer csak rám szólt: -Hova sietsz? Ülj be ide mellém! Beültem, hogy nehogy megsértsem, láttam az arcán, hogy nagyon boldog volt. Hirtelen megnyomott egy gombot a kocsiban. Erre én nagyon megijedtem. Ki akartam szállni. De nem tudtam, az ajtók le voltak zárva. Előre azt gondoltam, hogy csak szórakozik, mert az igazat megvallva nagyon mosolygott. -István, István engedj ki! Erre nem reagált. Többször is elmondtam, de semmit se tett. Nagyon, de nagyon megijedtem. Azon veszem észre magam, hogy nagyon matat bent a kocsiban. Az üléseket eresztette hátra. A zenét felhangosította. Hirtelen meg a pólóját is levette. Erre én ijedten mondtam: -István, István szépen kérlek, engedj ki, mert meg valaki meglát engem a családomból, errefele szoktak sétálni, és ha meglátnak, akkor engem fel fognak akasztani. Szépen kérlek! -Te nekem itt maradsz, senki se fog meglátni, elintézem azt is. -Mit fogsz tenni? Úgy félek! István szépen kérlek, engedj ki! -Nem engedlek ki! Lesötétítettem a kocsit, kintről nem fog látni senki semmit!

Megnyomott még egy gombot és a kocsi ablakai sötétek lettek. Lámpát gyújtott. Feltett egy szerelmes dalt, ami nekem is tetszett. Ez a dal elcsavarta a fejem. Teljesen kikapcsolódtam. Azt mondta:
-Vedd le a nadrágod és azt a divatos toppot, hogy láthassalak közelebbről!
-Persze drágám, neked mindent megteszek!
Szép lassan és cselesen le is vettem. Ő is levette. Nagyon beindult rám, és én is rá. Olyan jól éreztem magam. Pucérra vetkőztünk az ő kérésére. Először kezdtük az egészet egy csókolózással, ami hosszú ideig tartott, és utána jött a durvább része, a szex. Egyre gyorsabban és gyorsabban mozgatta. Élveztük. A zene lassan a vége fele közeledett. Amikor lejárt akkor tértem magamhoz. Nagyon megijedtem. Észrevettem, hogy pucéron vagyok, hozzáfordulok:
-Mit tettél velem István?
-Én az ég világán semmit, azt tettem, amit te is akartál.
-Biztos elvette a fejemet a zene, ez a kedvencem.
-Nekem is.
-De István, most felöltözök, és kérlek, engedj ki a kocsiból. Mennem kell. Rendben?
-Jó kiengedlek, de ígérd meg, hogy meg találkozunk és lesz meg ilyen alkalmunk. Nagyon élveztem.
-Jó, meg lesz ilyen alkalom, megígérem!
-Rendben, vigyázz magadra édesem.
-Te is édesem. Szia
Elvettem a könyveket és DVD-ket és készültem kiszállni és egyszercsak megfogja a karom és rámszólt:
-Nem is kapok egy búcsúcsókot, hogy egész úton emlékezz rám?
-Ha nagyon akarod, akkor adok.
Adtam egy csókot és ő is visszaadta. Kiszálltam a kocsiból és elkezdtem rohanni lefele. Nem tudtam, hogy hova rohantam, de csak rohantam. Ez a nap örökké megmarad nekem, emlékezni fogok rá. Annyit tudtam, hogy megérkeztem oda ahol a tegnap mamával voltunk: a fogorvosi rendelőhöz. Elgondoltam, hogy ha mar itt vagyok, akkor elmegyek Robihoz, az uncsimhoz, el kell mesélnem neki is ezt az esetet, meg akarom nézni, hogy mit szól.
Előveszem a telefont, előbb megnézem, hogy otthon van-e. Fel is vette, és azt mondtam:
-Szia, azt akarom kérdezni, hogy otthon vagy-e, mert elmegyek hozzád, mesélni valóm van!
-Persze, otthon vagyok, gyere!
Letettem a telefont és elkezdtem futni, hogy minél hamarabb érjek oda. Mértem az időt. 5 perc alatt ott is voltam. Beléptem a kapun. Robi már nagyon várt. Ahogy az ajtón is beléptem elfogott valami, sírnom kellett. Robi nem értett semmit.
-Mi a baj Emőke? Mi történt? Ki bántott meg? Meséld el!
Én nem tudtam mondani semmit, csak sírtam és sírtam. Robi nagyon megijedt, fel akarta hívni anyumat, de én csak inteni tudtam, hogy ne hívja fel. Robi leült és várt, hogy nyugodjak meg. Egyszer csak megszólaltam és azt mondtam:
-Lefeküdtem Istvánnal!
Robi felszökött és nagyot kiáltott:
-Mi van? Tessék? Jól vagy Emőke? Nem vagy beteg? Meséld el! Hol voltál?
-A könyvtár előtt a kocsiban történt!
-Te hogy mentél bele? Beteg vagy!
-Feltett egy jó számot és elvette a fejem.
-És bár védekeztetek?
-Nem. Eszünkbe se jutott.
-Emőke te tudod, hogy mit tettél? Otthon megütnek. Gyerek is lehet belőle. Mit fogsz tenni?
-Jaj, erre nem is gondoltam. De nem tartott sokáig.
-Az nem számit. Holnap menj el a kórházba és végeztesd el a terhességi tesztet.
-Jaj Robi, haza se merek menni. Meg akarok halni!
-Ne bolonkodj! Menj szépen haza! Otthon biztos izgassák magukat, csak a könyvtárba kéreztél el!
-Jaj úgy félek! Nem szeretném, hogy a helyembe légy!
-Nem is tudnám én elképzelni.
-Na jól van, én megyek. Szia.
-Szia.
Robi kikísért a kapun és azzal nekivágtam az útnak. Mindvégig azt gondoltam, hogy a mai napom csak egy ÁLOM.

Következő oldal