Megnyomtam az ENTER gombot. Az üzenet el lett küldve.
Nagyon izgattam magam. Addig felleptem hi5-re, hogy nézzem meg, hogy valami új
hír van-e ott, de nem volt semmi. Visszamentem a Messengerre, de még most sem
írt. Azt gondoltam, hogy nincs gépnél. Rá néhány percre lelépett és majd újra
fel, és kiírt egy státuszt:"Nagyon jó volt ma a
Háromtestőrben!"(kávézó neve) Láttam, hogy gépnél van. Elhatároztam, hogy
küldök még egy körüzit:"Írjatok nekem is!" Vártam néhány percet, de
nem írt. Ezt nem tudtam elhinni. Felmérgelődtem és mérgemben kikapcsoltam a
gépet. Még egyszer bementem a fürdőbe. Elvégeztem a dolgom, és azzal feküdtem
le. Elég álmos voltam, gyorsan elaludtam. Nagyon mélyen aludtam, de rémálmaim
voltak. Istvánnal álmodtam. Azt álmodtam, hogy megerőszakolt és én csak
sikítottam. Alig vártam, hogy reggel legyen. Valahogy reggel lett. Gyorsan
felpattantam az ágyból és anyukához mentem és azt mondtam neki:
-Át kell menjek mamához, ő mondta, hogy menjek át.
-Akkor vigyed Elődöt is, hogy egyedül ne üljön itthon.
-És őt is vigyük a városba?
-Miért mentek a városba?
-Mamával el kell menjek a városba, pontosabban a kórházba, valami kötelező
vizsgálatot kell elvégezzen.
-Jó értem, akkor valamivel foglaljátok el, de ne hagyjad itthon.
Anyuka elment munkába, apuka is. Úgy 9:00 óra fele átmentünk mamához. Mama már
várt, fel volt öltözve és már indultunk is. Előddel, hogy mi történt az a
következő részben kiderül.
