4. Rész
Teltek múltak a percek, még mindig bent voltam a fürdőben. Ültem a WC-n, de nem kellett semmi dolgom elvégeznem. El voltam egymagamban, nagyon el voltam keseredve, nagyon féltem a holnapi naptól. Már kint nagyon vártak, hogy menjek ki. Apuka megszólal:
-Hallod-e te Eleonóra, Emőke nagyon furcsán viselkedik. Nincs valami baja?
-Nem lehet tudni. Máskor is viselkedik így evés közben és meg a WC-re is elrohan.
-Jó, jó, de még az én beszédemben is leállított, amit meséltem nekik, hogy ne siessék el az életet. Vajon nem esett teherbe?
-Zsolt, te Zsolt, milyen hülyeségeket hordasz itt össze? Emőke egy ügyes, rendes leányka, és olyan óvatos, nem tenne ilyet.
-Reméljük a legjobbakat, de már be kell szóljak a fürdőbe, túl sokat időzik odabent.
-Emőke mit csinálsz olyan sokáig?
-Ülök a WC-n, megy a gyomrom.
A mai nap annyit hazudtam, hogy már fáj a fejem is. Ha a holnapi napot túlélem, akkor vasárnap két órát ülök a templomban, gondoltam magamban. Egyszer csak nagy óvatosan kilépek a fürdőből. Megyek és iszok egy pohár vizet. Anyuka szólt:
-Ki lesz az első személy, aki megy fürödni?
-Én leszek!-válaszoltam
-Akkor menj be, mosd ki a kádat és fürödj meg, de az egész vizet ne használd el!
-Jól van anyuka.
Így is tettem. Bementem a fürdőbe, kimostam a kádat, vizet eresztettem, előszedtem a ruháim. A víz kifolyt és elkezdtem vetkőzni. Ahogy a pólót és a nadrágot levettem, az a pillanat rebbent fel bennem, hogy a kocsiban voltam és vettem le magamról a ruhát. Egyet nagyot sikítottam. Nem akartam arra gondolni, de nem tudtam kiverni a fejemből azt a pillanatot. Apuka beszólt:
-Emőke mi a baj? Miért sikítottal?
-Jaj semmi, csak megcsúszott a lábam a kád szélén!-hazudtam én.
Teltek múltak a percek, még mindig bent voltam a fürdőben. Ültem a WC-n, de nem kellett semmi dolgom elvégeznem. El voltam egymagamban, nagyon el voltam keseredve, nagyon féltem a holnapi naptól. Már kint nagyon vártak, hogy menjek ki. Apuka megszólal:
-Hallod-e te Eleonóra, Emőke nagyon furcsán viselkedik. Nincs valami baja?
-Nem lehet tudni. Máskor is viselkedik így evés közben és meg a WC-re is elrohan.
-Jó, jó, de még az én beszédemben is leállított, amit meséltem nekik, hogy ne siessék el az életet. Vajon nem esett teherbe?
-Zsolt, te Zsolt, milyen hülyeségeket hordasz itt össze? Emőke egy ügyes, rendes leányka, és olyan óvatos, nem tenne ilyet.
-Reméljük a legjobbakat, de már be kell szóljak a fürdőbe, túl sokat időzik odabent.
-Emőke mit csinálsz olyan sokáig?
-Ülök a WC-n, megy a gyomrom.
A mai nap annyit hazudtam, hogy már fáj a fejem is. Ha a holnapi napot túlélem, akkor vasárnap két órát ülök a templomban, gondoltam magamban. Egyszer csak nagy óvatosan kilépek a fürdőből. Megyek és iszok egy pohár vizet. Anyuka szólt:
-Ki lesz az első személy, aki megy fürödni?
-Én leszek!-válaszoltam
-Akkor menj be, mosd ki a kádat és fürödj meg, de az egész vizet ne használd el!
-Jól van anyuka.
Így is tettem. Bementem a fürdőbe, kimostam a kádat, vizet eresztettem, előszedtem a ruháim. A víz kifolyt és elkezdtem vetkőzni. Ahogy a pólót és a nadrágot levettem, az a pillanat rebbent fel bennem, hogy a kocsiban voltam és vettem le magamról a ruhát. Egyet nagyot sikítottam. Nem akartam arra gondolni, de nem tudtam kiverni a fejemből azt a pillanatot. Apuka beszólt:
-Emőke mi a baj? Miért sikítottal?
-Jaj semmi, csak megcsúszott a lábam a kád szélén!-hazudtam én.
Mindvégig, míg fürödtem azon voltam, hogy valaki figyel engem. Nagyon siettem a fürdéssel. 5 perc alatt kész is voltam. Ki is jöttem a fürdőből. A következő személy, aki ment fürödni az Előd volt. Én megszárítottam a hajam. Utána bekapcsoltam a gépet. Tudtam, hogy Robi nincs otthon, mert 6 órakor elment sátorozni a Gyilkos-tóhoz. Azért léptem fel, hogy nézzem meg, hogy István fent van-e. Nagyon lassú volt a nett. Nagy nehezen beléptem a Messengerbe, és latom, hogy István fent van. Gondolkodtam, hogy írjak-e neki vagy csak küldjek körüzit. Azt határoztam el, hogy körüzit küldök:"Nagyon szomorú vagyok, várom, hogy valaki vigasztaljon meg!" Ez volt a körüzi, de mi történt ez után, az majd kiderül.
